Május 28-án kis hazánkba látogatott a KISS. A tagok egy része már 60 éves, de hihetetlen odaadással, beleéléssel adták elő a számokat. Annyira látszott rajtuk, hogy élvezik is, és szeretik, amit csinálnak. Egyáltalán nem beképzeltek, talán az egyetlen olyan banda, akiknek az igényük minimális, és nem a luxusra fáj a foguk. A KISS talán a legegyszerűbb banda. Egy öltözőt használnak, amiben csak 1-2 olyan tárgy szerepel, ami egy öltözőben elmaradhatatlan. (ruhaállványok, tükrök, székek.) Van egy kis pihenőszobájuk, ami megint csak nem egy nagy szuperszonikus robbanás, kanapék, fotelok, és hangulatvilágítás van csak benne. Igaz, hogy saját szakácsot visznek magukkal mindenhova, de kaját nem. Azt mindig az adott városban szerzik be, és az étlap sem abból áll, hogy ilyen minőségi bor, olyan minőségi pulyka, hanem egyszerű, hétköznapi kaják. A legtöbb zenekar koncert előtt, közben sört iszik, vagy lehúz egy felest. Na a KISS-nél ez sem így van. Üdítők, energiaitalok, gyümölcslevek, ásványvíz, tea és kávé. Koncert előtt sosem isznak alkoholt, a színpadon is csak ásványvíz, meg energiaitalok vannak. Koncert után megisznak minimális mennyiségű sört néha, és ennyi. :)

Na akkor most jöjjön az élménybeszámoló. 18 óra után néhány perccel elindultam a Papp László Sportarénához. Akkor már elég sokan ott voltak. Leültem a stadion elé, majd mikor láttam, hogy a tömeg megy befelé, én is beálltam a sorba. A biztonságiak nagyon rendesek voltak, egyáltalán nem voltak erőszakosak, nem taperoltak le, csak a táskát megnyomkodta a csávó, hogy nincs-e benne műanyag palack, vagy hasonló dolgok. Bementem. Lementem a küzdőtérre, majd előre, a színpad elé. Középre szerettem volna menni, és láttam is egy kis rést. Gyorsan be is mentem oda, így kb. a 4. sorban állhattam. Aztán rájöttem, hogy talán nem is volt olyan jó döntés, mert egy hatalmas csávó állt előttem, én meg a 160 valahány centimmel csak a háta közepét láttam. Gondoltam még nem szólok neki, majd ha kezdődik a koncert. Első sorban 2 fiatal, nagyjából velem egykorú srác állt, az egyik telefonált, nagyon izgatott volt a Kiss miatt, ahogy én is, csak én nem üvöltöztem szét. :) Aztán egyszer csak kiabált a telefonba, hogy „MEDVEEEEE ITT ÁLLUNK ELŐL, MEDVEEE!!” Medve oda ment hozzájuk. Találó név, ugyan is Medve magasabb volt, mint az az előző srác... Na mondom nagyszerű... Valahogy sikerült úgy beállnom, hogy Medve mellé kerültem, viszont az a másik srác még mindig takarta a kilátást. Aztán kijött az előzenekar, a HARD. Megböködtem a csávót, és megkérdeztem, hogy nem menne-e arrébb, mert a hátán kívül semmi mást nem látok. Erre hallottam, hogy a mögöttem álló csávó helyesel, és mondja, hogy "hát nem is". A csávó mondta, hogy gyere, és arrébb állt. Nem jutottam előrébb, ugyan is egy másik magas gyerek állt előttem... :DD De neki a tarkóját láttam, szóval haladás. A HARD egy kicsit erőlködött, nem nagyon sikerült neki a hangulatcsinálás, mindenki a Kisst várta, teljesen érthetően. Egyáltalán nem volt rossz, jó hangja van az énekesnek is, ha nem vártam volna tűkön ülve a Kisst, biztos jobban élveztem volna, meg talán mások is. Az egyik fiatal srác is így volt vele. Mikor elkezdtek zenélni, headbangelt pár másodpercig, utána megkérdezte a haverjától, hogy „ez ki a faszom?”. Én sem tudtam először, hogy kik ezek, hiszen úgy tudtam, a HARD magyar, de az énekes angolul beszélt, és angol számokat adtak elő. Először azt hittem, valami meglepetés vendég. Aztán az első szám után a gitáros mondta, hogy „az új énekesünk [név]” Aztán megvilágosodtam. :) Vége lett a HARDnak, elhagyták a színpadot, majd egy hatalmas Kiss zászlót engedtek le. Fél órán át tartott, míg a technikusok mindent elrendeztek. Nem csoda, hiszen baromi sok busszal szállítják a cuccokat. Aztán eljött a nagy pillanat. A bevonulásuk sem hétköznapi volt. A kivetítőkön volt egy kis film róluk, ahogyan Google Earth-ben rázoomolnak a Papp László arénára, majd a városban mennek. Ők hatalmasak, a házak pedig kicsik. Minden egyes lépésük a szívemig hatolt, az effektek miatt, nagyon jók voltak. Aztán egyszer csak leengedték a zászlót, és hátul a tagok jelentek meg, ahogyan felemelkednek. :) Bele is csaptak, amint leszedték a zászlót, egyből el is kezdődött, az első szám az új albumukról a Modern Day Delilah volt. Nem sokat láttam, ugyan is mindenki csápolt, és mindenki magasabb volt, mint én, legalább fél fejjel. 

Aztán kicsit arrébb mentem, és ott egész jól láttam. :) Nagyon sok pengetőt bedobtak, amik a gitár oldalán voltak. Főleg Paul dobálta őket nagyon intenzíven, leginkább a jobb oldalon. Középre is dobáltak, bár azért jóval kevesebbet. Gene is dobált, de ő talán még sem annyit. Aztán benyomultam az első sorba. Fogalmam sincs hogy, de a koncert közepétől (sőt, még előbb) már az első sorban tomboltam. Volt egy csávó mellettem, aki alig akart beengedni előre, éreztem, hogy lökne ki, de nem érdekelt, vissza löktem, pedig 2x akkora volt, mint én. Akkor is bejutottam az első sorba. Ez a csávó éppenséggel semmit nem csinált. Rátámaszkodott a kordonra, rágózott, és nézett ki a fejéből. És ezt csinálta órákig. Szinte csak a fejét mozgatta, meg néha a lábát, mikor beakartam nyomulni :D És érdekes, simán elfértem ott elől, nem volt ezzel semmi probléma. Középen voltam. Előttem volt Gene, Paul és Tommy. Hihetetlen élmény volt. Olyan dolgokat csináltam a koncerten, mint amilyet még soha egyszer sem. Sikoltoztam, pedig soha nem szoktam, koncerten meg főleg nem. Éneklek, jól érzem magam, de ennyi. De sosem sikoltoztam még egy koncerten sem. Mivel Gene szülei magyarok, így ő is nagyon jól tud magyarul, és elénekeltette velünk az Az a szép c. klasszikust, mielőtt felénekelte volna az I Love It Loud-ot, ami személyes kedvencem. :) Meg előtte valami olyasmit mondott, hogy „Magyarország! Egy kicsit csárdás” Fölöttem volt a stadion tetejénél egy kis színpadon, amit neki szereltek oda. :) Sajnos a közönség angol tudása nem volt eget rengető, így Paul néha nagyon nehezen tudta megértetni velünk, hogy mit is szeretne. Nem sokan tudták, hogy mit is szeretne elérni. Végig Paul beszélt, holott Gene simán elmondhatta volna az egészet magyarul. Paul hihetetlenül tudja fokozni a hangulatot. Természetesen volt tűz- és művér köpés is Gene Simmons jóvoltából. :) A Detroit Rock City előtt Paul azt mondta, hogy Budapest Rock City. :) Ez a másik kedvenc számom, úgyhogy megint teljesen bepörögtem. Ilyen még nem volt, hogy szüntelenül ugráltam, minden fájdalmamat félre dobva. Soha nem élveztem még így semmit. Amikor a lángok hátul kijöttek, éreztem a tűz melegét. Amikor füstöt fújtak, az nagyon jó érzés volt, mert egy kicsit lehűtötte a levegőt. :) A Detroit Rock City után kivonultak, de visszahívtuk őket. Bele is kezdtek a Lick It Up-ba. :) Volt a számban egy kis gitározgatás, és mivel én első sorban voltam, középen, ott állt velem szemben Gene, Tommy és Paul. Én egész koncerten énekeltem, headbangeltem, sikoltoztam, és egyszer csak azt láttam, hogy Gene rám néz. (Koncert alatt többször is összenéztünk [nyilván másokat is nézett, ezzel azt akartam mondani, hogy láthatta, hogy én mennyire fel vagyok pörögve a koncerttől]). Szóval azt vettem észre, hogy Gene rám néz, és lóbálja a kezét, és arra koncentrál, hogy jól dobjon. Én is koncentráltam, hogy elkapjam a pengetőt. ÉS ELKAPTAM!!! :DDDD MEGSZEREZTEM AZ ALÁÍRT GENE SIMMONS PENGETŐT!! :DDDD Nem volt könnyű dolgom, mert még ott volt körülöttem vagy 6 kéz, de sikerült :D Ő jól dobott, én jól kaptam, tökéletes csapatmunka :D Aztán mikor elkaptam, jobb öklömbe szorítottam, elkezdtem sikítozni, meg toporzékolni, úgy nézhettem ki, mint egy hisztis p*csa :D Aztán visszazökkentem, és láttam, hogy Gene nyelveskedik, és rám mutat, amiért elkaptam a pengetőt. :DDD Majd egy kopasz csávó megkérdezte, hogy megmutatom-e neki a pengetőt. Megmutattam neki úgy, hogy kinyújtottam a kezem, és messziről megcsodálhatta. Nem fog palira venni senki, jól néztünk volna ki, ha kikapja a kezemből, vagy valami. Mikor elkaptam a pengetőt, majdnem elsírtam magam, már nagyon közel voltam hozzá. Hihetetlen, hogy egy ilyen ember, NEKEM dobta, szánt szándékkal :DDDDDD Még most sem tudom felfogni igazán. Annyi koncerten voltam már, de még soha semmit sem sikerült elkapnom, most pedig szándékosan dobták nekem a pengetőt, és nem is akárki.... :))
Később jött az I Was Made For Lovin' You, itt Paul Stanley átrepült egy forgószínpadra, és a szám végén tért csak vissza. :)
Ezután egy gyönyörű szám jött, a God Gave Rock And Roll To You. A közönség is énekelt, imádom ezt a számot is. :) Aztán sajnos jött az utolsó szám, a Rock And Roll All Nite. Itt is kitomboltam magam rendesen, mint mindegyik számon... :D A szám alatt kis fehér papírfecniket lőttek a közönségre egy ágyúból. (Mikor levettem a cipőmet itthon, még abból is ilyen fecnik potyogtak ki. :)) A szám után Paul megcsókolta a gitárját, majd összetörte, és mind a 2 kamerának megmutatta a gitár maradványokat, végül eldobta. Aztán sajnos vége lett, és a nagy kivetítőre, ami Eric mögött volt, ki volt írva, hogy „Loves You Budapest” :)) Utána kicammogtam, fájó szívvel elhagytam a stadiont, és hazajöttem. :( Fantasztikus koncert volt, a legeslegjobb egész eddigi életemben, hihetetlen. Tényleg. Ezt a koncertet csak egy újabb Kiss koncert tudná felülmúlni, ebben biztos vagyok. 

Sajnálom, hogy ilyen hosszúra sikerült, de ezt a koncertet nem lehet 2 sorban leírni. Még így is tudtam volna többet írni, imádtam minden egyes másodpercét. :) Nem mondok nevet, de tudom, hogy egy illető elfogja olvasni ezt a posztot, aki eladta a Kiss jegyét, hogy gitárt vegyen belőle. Nagyon nagy hülyeséget csinált. Ez a koncert számomra minden pénzt megért. Életem koncertje volt, nem kérdés. :) A másik pozitívum a koncert alatt az az volt, hogy füstmentes volt. Dohányfüst mentes. Ha valaki rágyújtott, szóltak neki, hogy oltsa el. :)

Hangom nem nagyon van, de egyáltalán nem bánom, csak így most nem tudom énekelni a dalokat. :) Remélem hétfőig vissza sem jön, mert felelek fizikából, és kinek van kedve éppen fizikát tanulni egy ilyen koncert után? :D

Szóval ez a koncert tényleg egy hatalmas robbanás volt, bármikor újra kiadnék még egyszer ennyi pénzt érte.:)

 A képek sajátok, a videó nem az enyém. :)